Munkánk során alapvető feladatunknak tekintjük a gyermekek magas színvonalú fogászati ellátása mellett, hogy kis pácienseinknek a fogorvoshoz, fogászati kezelésekhez való viszonyát, még korábbi rossz tapasztalatok ellenére is pozitív irányba fordítsuk.
Felnőttként is gyakran idegesek vagyunk, ha fogorvoshoz kell menni. Így nem meglepő, hogy a gyermekek is félnek, izgulnak, korábbi rossz tapasztalatok miatt egyenesen rettegnek hasonló helyzetben. Hogy ez ne így történjen, azon ön is sokat segíthet! Legfőképp azzal, ha megfelelően felkészíti gyermekét a fogorvosi vizsgálatra. De fontos, hogy ne ígérjen be jutalmat! Mi megfelelőképp jutalmazzuk a bátorságot.
Ezzel nemcsak az ő félelmeit oldja, de a fogorvos munkáját is megkönnyíti. Gördülékenyebbé teheti ezzel a kezelés hatékony lefolyását.
Nem kell arra törekednie, hogy a gyermekkel előre megbeszélje, pontosan mi fog történni a fogorvosi kezelés során. Az a fontos, hogy a gyermek érzelmileg nyitott legyen és bizalommal teli a fogorvossal, a várható vizsgálattal szemben.
Fogalmazzon egyszerűen, egymondatban, hétköznapi, természtes módon
“Megmutatjuk a doktornéninek a fogaidat, megszámolja, mennyi van már.”
„A doktornéni megnézi, jól mossuk-e a fogadat.”
Megkönnyíti a helyzetet, ha nem erősíti az esetleges korábbi negatív élményeiket azzal, hogy folyton emlegeti azokat. Az „igen kisfiam, nagyon fájni fog ez is” és a „tudom kislányom legutóbb is nagyon rossz volt” mondatokkal csak a félelem- és fájdalomérzetet erősítik, még kellemetlenebbé téve ezzel a vizsgálatokat.
Gondolja át már előre, gyermeke elég önálló-e, hogy akár egyedül menjen be a fogorvosi kezelésre. Ez nyilván korától is függ, de nem csak kizárólag annak a függvénye. Ha úgy ítéli meg, hogy nem, mérlegelje azt is, hogy kísérőként ki számára leginkább az a személy, aki leginkább képes jelenlétével támogatni őt.
Már otthon előre eljátszhatják a vizsgálatot plüssmackóval, játék orvosi táskával. Időben érkezve rendelőbe a kezelés előtt is lehetőség nyílhat egy pici játékra, vagy mesenézésre, ami szintén hozzásegítheti a gyermeket az ellazuláshoz.
Nem is gondolná, milyen apró, jelentéktelennek tűnő dolgokkal nehezítheti meg már előre gyermeke félelemmentes viszonyulását a fogorvoshoz.
Ne áltassuk magunkat! Gyakran mi magunk is kényelmetlenül érezzük magunkat a fogorvosnál, esetleg ijesztő történeteinket netán meg is osztjuk gyermekünkkel, még, ha azzal a felhanggal is, hogy magunk is túléltük. A félelem ragályos, a gyermekek antennái pedig szuper érzékenyek! A félelmet kiválthathatja már azzal is, ha már előre beígér valami jutalmat, ajándékot gyermekének, aki ebből joggal következtethet arra, hogy valami nehéz dolog előtt áll. Nem szerencsés a kezeléssel kapcsolatos ígéreteket sem tenni, hogy: “Nem fog fájni!” vagy csak “Egy pillanat lesz az egész!”
A gyermek számára a fogorvos, mint idegen személy már önmagában ijesztő lehet. Szerencsés, ha szülőként jelenlétével egyszerűen csak azt a biztonságot közvetíti gyermeke felé, hogy jó helyen van itt, nyugodtan rábízhatja magát a fogorvosra. A kezelőbe lépve – a háttérbe húzódva – sokat segíthet, ha engedi kibontakozni gyermeke és fogorvos között az orvos-páciens kapcsolatot! Ez a hosszútávú célok érdekében kettejük bizalmi kapcsolatáról kell, hogy szóljon!
Kedves szülő, itt arra kérném engedje a gyermeket, hogy mi megnyerjük a bizalmát, ne készítse fel olyan "kezelésre" amelyről nem ismeri hogyan dolgozunk. Egy hatéves gyerek, képes megérteni egyszerű dolgokat, nem hazudunk, elmagyarazunk, megmutatunk mindent, első alkalommal ismerkedés, hangulatteremtés van, kérem ne sértődjön meg ha megkérjük hogy ne szóljon, csak biztosítsa a jelenlétet.
Ne törje meg a varázslatot! Ha közbeszól, gyermeke a kis páciens szerepéből kiesve könnyen dacos kisgyermekké vállhat.
Szakmai karrierem során ez mindig így történt. Előtt kérjük a gyerek szülői bátorítását, ezt követően szülői dicséretét. A kezelés közben mi irányítjuk a beszélgetést.
Ezért nem szerencsés az sem, ha figyelme szülőként megoszlik. Egyszerre, főként a kapcsolat felépítésének kezdeti időszakában, bármennyire célszerűnek látszik is, egy időpontra csak egy gyermeket hozzon vizsgálatra, hogy a figyelem csak őrá koncentrálódhasson.
Mindig a pozitív dolgokat emelje ki! “Mennyire ügyes voltál mikor kinyitottad nagyra a szádat!” vagy “Milyen ügyesen hagytad, hogy megvizsgálják a fogadat!” Ha pedig végeztek az fogorvosnál és lehetőség van rá, próbálja pozitív élménnyel összekapcsolni a látogatást, menjenek a játszótérre, biciklizni vagy csináljanak bármit ami gyermek számára szórakoztató!
Természetes, ha a gyerekek időnként elsírják magukat ebben az ismeretlen helyzetben, azonban a nálunk dolgozó személyek és asszisztensek tökéletesen fel vannak készülve ennek a helyzetnek a kezelésére.
Ne lepődjön meg! Lehet, hogy megkérjük majd, hogy üljön kissé távolabb, vagy akár, hogy jöjjön közelebb és fogja meg gyermeke kezét. Előfordulhat, hogy úgy ítéljük meg, jobb, ha nem tartózkodik bent a kezelés alatt. Kérjük, fogadja el döntéseinket, hisz bizonyára nem véletlenül választotta fogászatunkat. Kérjük bízzon bennünk! Bízzon szakmaiságunkban és legfőképp gyermekében, tud önálló döntést hozni, bízzuk rá a döntést, nem szabad eröltetni semmit!
Mindezek ellenére is előfordulhat, hogy nem történik meg a szükséges beavatkozás. Ennek számos oka lehet. Korábbi trauma, személyiségbeli, különbségek. Merjen nyitott és elfogadó lenni azzal kapcsolatban, hogy alakulhat máshogy a kezelés, mint ahogyan ön azt előre elképzelte, vagy célszerűnek gondolná. Rendelőnkben sosem fogjuk le kis pácienseinket, vagy harcoljuk ki erőszakosan a szükséges beavatkozást. Lehet, hogy több alkalom is szükséges a bizalom kialakításához, de időt, valódi partneri pozíciót adva a gyermeknek, elfogadjuk, ha rossz passzban van, vagy még szoknia kell az ismeretlen helyzetet, több időre van szüksége.
Tudnia kell, ez esetben is hasznos az itt eltöltött idő, hisz előkészíti a következő találkozást, szoktatja gyermekét a fogászati kezeléshez. Megköszönjük, ha szülőként megerősítheti Ön is őt ebben őszinte, dicsérő szavakkal. Hisz a cél – az akut probléma kezelésén túl – a félelemmentes viszonyulás kialakítása.
Kezelőinkben minden esetben kerül felszámolásra, melynek összege ismerkedés szerepel árlistánkon.
Néhány szó a fogváltásról:
Ha 4 éves koráig vagy tovább használja a gyermek a cumit, illetve szopja az ujját, ez már rossz szokásnak nevezhető, és látványos deformációkat hozhat létre mind a fogazatban, továbbá az állkapocs formáját és pozícióját is befolyásolhatja. Az így kialakuló, úgynevezett nyitott harapást hosszú fogszabályzó kezeléssel lehet csak megoldani a későbbiekben.
Újabb mérföldkő a gyerkőcök életében az első tejfogacskák elhullatása, melynek megtörténte időben összeköthető az óvoda befejezésével és az iskola elkezdésével. Nem ritka, hogy a fogtündér első látogatását 5-6 de van, akinél csak 7 éves korában teszi. Először az alsó -felső frontfogak váltódnak le, ez igen látványos, de közben előbújnak az első maradó őrlők is a tejötösök mögött. Nem kell megijedni, hogy onnan nem pottyant ki semmi, vagy egy ici-pici hólyag látható a fog helyén, pár nap és előbújik a hatos fog. Különösképpen oda kell figyelni ezen fogak mosására. Már korai vegyesfogazatban is igen fontos a fogselymezés, és a jó alapos mosás! A fogak előtörése után, azok védelme szempontjából, még korlátozott időtartamig tudjuk a fogak felszínét kezelni úgynevezett barázdazárással.
A frontfogak miután lecserélődtek pici szünet következik, és 9-10 éves korban a tej 4-5 helyén bújnak majd elő a kisőrlő fogacskák, majd a szemfogak is leváltódnak. Ebben az időszakban is érdemes eljönni, amennyiben a tejfogak maguktól nem tudnak kiesni, vagy azt látjuk. hogy cápaszerűen két sorban jelennek meg a tej mellett a maradófogak, ilyenkor rá kell segítenünk a kipöccintésre. Ezen felül ez az a kor, amikor a gyermekek már önállóan moshatnak fogat. Érdemes ezt is ellenőriztetni egy szakemberrel, hogy ez mennyire alaposan történik, és ha valami hibát fedezünk fel, azt még az elején orvosolni, hogy ne váljon rossz berögződéssé.
A vegyes fogazati időszak a tejfogacskák leváltatásával befejeződik, 12-13 évesen előbújnak a 7-esek, majd van, akinél tinikorban a bölcsességfogak, de az is lehet, hogy ezek soha nem nőnek ki, vagy csak egészen későn, már felnőttkorban.